Öt példa, amivel túlterheljük az életünket

Jövőre leszek 40 éves, és ahogy idősödöm, egyre jobban értem, hogy a korosabb, sokat megélt emberek miért szeretik emlegetni a régi szép időket „amikor minden jobb volt”. Természetesen nem volt MINDEN jobb, de volt, ami tényleg - már a saját életemben is - mintha gyakorlatiasabb lett volna, s főleg azért, mert nem volt ennyire kiépült az online tér. Erre döbbenek rá napról napra, ahogy észreveszem, hogy sokminden egyre bonyolultabb, felesleges köröket kíván, elvonja a figyelmünket, fárasztó… s hogy egyes dolgok korábban egyszerűbben vagy másképp voltak megoldva, mégis túlélte az emberiség. Erről szeretnék most értekezni egy kicsit, bőven a teljesség igénye nélkül.

1) Mindenhol reklám van

Akár az online térben mozgunk, akár a valóságban, lépten-nyomon reklámokba ütközünk. Ha megpróbálunk elolvasni egy internetes cikket, minden bekezdés után, mellett, vagy helyett reklám van. Reklám van a chat üzenetekben, az MI párbeszédben, a YouTube-on, a televízióban… ezek nagyrészét még egy-egy előfizetéssel ki lehet szűrni (oké megértem), de: a városok tele vannak reklámfelületekkel, amelyeket éjszaka is kivilágítanak, s az országutak mellett is hatalmas reklámtáblák vonják el a figyelmünket a vezetésről, az orvosi rendelők, az optika, a bank, a posta, a tömegközlekedési eszközök, és még egyes lift fülkék is: tele reklámokkal. Olyan ez, mintha felébrednénk az ágyunkból és onnantól kezdve megállás nélkül emberek tömegei beszélnének hozzánk. Ráadásul az ilyen reklámok rengeteg pénzbe kerülnek és sok energiát is elvesznek nem csak az embertől de a Föld tartalékaiból is.

2) Mindenhova regisztrálni kell

Manapság egyre több internetes eladói felület megkívánja a regisztrációt, vagy felkínál érte valami jutalmat és akkor az ember rábólint. Sokszor ilyenkor automatikusan felkerülünk a levelező listájukra is, ami aztán tele van promócióval – éppen ezért én szándékosan nem szoktam kérni, mégis előfordul, hogy feltesznek és jön az e-mail, hogy vásároljak. Nekem van egy külön emailem az ilyen regisztrációkra, különben nem tudnám követni, ugyanis:

3) Mindenről e-mailt kapunk

Az előző kettővel szorosan összefügg, hogyha online vásárolunk, akkor a boltból és a futárcégtől is párhuzamosan fejenként legalább két-három e-mail érkezik, akkor is ha babakocsit kértél, meg akkor is ha csak egy kanalat. Írnak, hogy köszi megkaptuk a rendelést, utána hogy becsomagolták, aztán hogy átadták a futárnak, a fufár is ír, hogy átvette és előkészítette, aztán hogy majd jön, és hogy jött, és hogy sikerült kifizetni. No offense a futárcégeknek, imádom őket mert nagyon cukik, de közben egy rendeléshez jön vagy hat-nyolc e-mail, és most képzeljük el, mi van akkor ha az ember több dolgot is rendel…

4) Túl sok a lehetőség

Egyfelől mindig jó, ha lehet miből válogatni, másfelől nálam okosabb szakértők is megállapították már, hogy az sem jó, ha túl nagy a választék. Értem ezalatt például a bolti termékek kínálatát. Kicsit tanultam is erről, hogy milyen fogyasztó típusok vannak, például van aki azt veszi mindig, ami bevált, van aki szeret új dolgokat kipróbálni, stb. De ha mondjuk elmegyünk az Auchanba, ahol kb. minden létező márka kapható mindenből, akkor lehet érezni, hogy talán ez már kissé túlzás. Vagy legutóbb a Tescoba mentem el vásárolni egy vízforralót, és kb. tíz különböző márka közül választottam ki nagyjából a legolcsóbbat és a legkisebbet – és igen, azért mert piros fehér színű és az tetszett. De mi lehet a különbség tíz féle vízforraló között? Ahogy én tudom, mindegyiknek van egy kancsója meg egy alja ami árammal működik, és ha a kettőt egymásra tesszük és bekapcsoljuk akkor felforralja a vizet.

5) Túl sok a kérdés

Ehhez most két példa jutott eszembe: az első, amikor meg akarunk osztani valamit mondjuka  Facebookon. Leírjuk, esetleg rakunk hozzá képet, és akkor még megkérdezi hogy de kik láthatják, meg akarom-e hirdetni, akarom-e hozzátenni ezt meg azt? Hasonló ez, mint amikor a Love Actually filmben Alan Rickman próbált venni egy kis ajándékot, de a csomagolás miatt nem értek a végére a műveletnek. A másik példa az automaták: pl. egyes boltokban az önkiszolgáló kassza megkérdezi, hogy használtam-e zacskót? De ugyanezt megkérdezi a mérleg is korábban, amikor rárakom a címkét a zöldségre. Erre a kérdésre tehát kétszer kell válaszolni. Csak az önkiszolgálóban még arra is válaszolni kell, hogy mivel fizetek, meg hogyan mert hogy lehetnek pontjaim a palackvisszaváltásból, meg lehet ilyen olyan utalványom vagy kártyám vagy akármicsodám… aztán ha már belebonyolodtunk és elrontottuk az egészet a végén úgy is jön egy ember a kezében egy kütyüvel, hogy ezt az egészet lecsipogja és végül ki tudjunk menni a kapun… már ha átenged a vonalkód…

Ha eddig eljutottál, akkor nagyon elszánt olvasó vagy, és köszönöm a figyelmed. Remélem jól elfáradtál és hogy sokat fogsz még hallani rólam. A biztonság kedvéért majd elkérem az e-mail címedet és a telefonszámodat, hogy minden lépésemről értesítést küldjek neked, és hogy minden ami én vagyok az ott legyen előtted amikor olvasol, sétálsz, beszélgetsz vagy iszod a kávéd. Boldog Karácsonyt kívánok, legyen szép a Valentin napod és sok locsolót augusztus huszadikára!